gangike

Oké, eddig vicces volt, hogy izgulok meg félek, mert hétfő hajnalban indulunk Passauba. Eddig jó volt, mert még melózok hat napot, még négyet, még egyet. Ma reggel lett véresen komoly. Amikor leállítottam a gépet. Amikor kijöttünk a gyárból. Amikor álltunk a távolsági busz megállójában, és láttuk, hogy jön az én helyim, és el kellett volna indulnom annak a megállójába, és csak álltam Misi bácsi mellett. Amikor nagy nehezen átrohantam és felszálltam a buszra és majdnem bőgtem. Ilyenkor előtörnek az autisztikus vonásaim, állandóságot akarok, nem akarok újat, be akarok menni minden nap a gyárba aztán hazajönni. Amúgy tudom, hogy hülye vagyok, és azt is tudom, hogy nagyon jó lesz ez a két hét, és azt is tudom, hogy többet tudok németül, mint ahogy most érzem, de akkor is kibaszottul félek.