gangike

Van egy munkatársam, Eszter, akivel néha nem könnyű. Eszter meg van győződve róla, hogy a másik üzemből több diákfiú is belezúgott, meg arról is, hogy ő hülyét csinál az összesből, pedig ez fordítva van. Eszter minden percben arról beszél, ki hogy nyomult rá, és kit hogy hajtott el. Ez néha kicsit idegesítő, de az esetek többségében szórakoztató tud lenni, meg egész jó játék lehetne abból, hogy ki bírja tovább fapofával. Laci bával ma elkövettük azt a hibát az egyik nagymonológ közepén, hogy összenéztünk. A kitörni készülő röhögést próbáltuk kajálással leplezni, aminek csak annyi lett az eredménye, hogy letüdőztem egy puffasztott rizs szemet, és amikor Laci bá ezen már tényleg elkezdett röhögni, akkor majdnem kiköpte a paprikás krumplit. Az meg nagyon cuki volt, ahogy Laci bá meglepetten-meghatottan nézett, amikor 0 óra 10 perckor azt mondtam neki, hogy már elmúlt éjfél, tehát ma van, tehát nagyon boldog névnapot.